az immunitás patofiziológiája

Dokumentumok

I. Túlérzékenységi reakciók

MEGHATÁROZÁSOK: Túlzott vagy kontrollálatlan immunválaszok, amelyek károsítják az egészséges szöveteket

az antigének forrása, amely ellen a kóros immunválasz irányul Allergia = exogén antigének (allergének) allergiás reakciók Autoimmunitás = saját antigének autoimmun betegségek Aloimmunitás = mások antigénjei graft kilökődés, transzfúziós balesetek

Eredeti szövetkárosodási mechanizmus - 2 típus:

Azonnal (humorális mechanizmusok által közvetítve) azonnal aktiválódnak a szenzibilizáló antigénnel való érintkezés után

késleltetett (sejtmechanizmusok által közvetített) 24–48 órás látens periódus után vált ki a szenzibilizáló antigénnel való érintkezés után

1968 óta - 4 típus (Coombs & Gell besorolás): I. típus: azonnali túlérzékenység vagy anafilaxiás/atópiás reakció II. Típus: citotoxikus vagy antitest által közvetített reakció III. Típus: immunkomplex által közvetített reakció IV. Típus: sejt-közvetített reakció vagy késleltetett túlérzékenység

HS I: Anafilaxiás reakció (lásd asztma és anafilaxiás szem)

Atópiás egyéneknél fordul elő, akik

genetikailag hajlamos az allergiás megnyilvánulásokra (allergiás, örökletes mellékhatások)

- az allergiás megnyilvánulások egy atópiás előfordulása: 40% - mindkét atópiás előfordulás 80% -nál

termel nagy mennyiségű IgE szérumot Az IgE nem. A hízósejtekben található Fc receptoroknak érzékenyebb a bőrük a specifikus és nem specifikus ingerekre is (bőrtesztek

pozitív) Patogenezis: az allergénnel való első érintkezés után:

- Az IL4 felszabadulás (interleukin 4) az allergén-specifikus B-sejtek szaporodását okozza, amelyek kiváltják az immunválaszt (klonális szelekció) IgE-szintetizáló plazmasejtekké történő átalakulásukkal IgE lerakódás a hízósejtek membránján és a bazofilek = szenzibilizáció

- Az IL5 felszabadulás serkenti az eozinofilek medulláris szintű differenciálódását és a vérbe való bejutását (eozinofília), valamint toborzását

Az allergénnel való második érintkezéskor:

- az allergén a hízósejt membránján rögzített 2 IgE molekulához és a hízósejt degenerációhoz kötődik, az anafilaxiás reakció mediátorainak felszabadulásával

az elsődleges mediátor szintézis pillanata (előkészítve hízósejt- és bazofilgranulációkban)

hisztamin és szerotonin kemotaktikus faktor eozinofileknél (ECF) kemotaktikus faktor neutrofileknél (NCF)

szekunder (membránfoszfolipidelipidekből neoformált) leukotriének (LB4, C4, D4) prosztaglandinok vérlemezke-aktiváló faktor (PAF)

Hatásukat a vaszkuláris permeabilitás és a simaizom-összehúzódás fokozza

hörgő- és bélreakció Azonnali hisztamin (viszketést és mirigyelválasztást okoz

nyálkahártya) szerotonin leukotriének LC4 és LD4 (a legerősebb hörgőkonstriktor szerek és

az anafilaxia lassan reaktív anyaga = SRS-A) a kemotaktikus tényezők Késői reakció

eozinofil kemotaktikus faktor (EFN) neutrofil kemotaktikus faktor (NCF) leukotrién LB4 (legerősebb kemoattraktor)

Az anafilaxiás reakció típusai: helyi reakció:

Allergiás nátha az orrnyálkahártyában (a hízósejtekből felszabaduló hisztamin hatására jelentkezik

helyi stasis és torlódás + vaszkuláris hiperpermeabilizáció a plazmafolyadék elvesztésével a nyálkahártya felszínén az orrdugulás érzése + rhinorrhea + viszketés tüsszögéssel)

A hörgők nyálkahártyájának szintjén az asztma (az anafilaxiás reakció mediátorainak hatása alatt

a hörgők szűkülete a hörgőizmok görcsével, a nyálkahártya ödémájával, a viszkózus nyálka és a tapadó paraxisztikus kilégzési nehézlégzés hiper szekréciójával és sípolásnak nevezett zihálás + köhögés, köpet)

A bőrön: Atópiás dermatitis

Emésztőrendszeri szinten: reakció az intravaszkuláris rekeszben:

Urticaria (kiütés + viszketés) Angioödéma (lokalizált szubkután ödéma: szemhéj, ajak, nemi szerv stb. + Dyspnoe +

bél kólika) anafilaxiás sokk (nagyon intenzív értágulat érrendszeri összeomlással, +/- glottikus ödéma)

Az allergiás válasz ellenőrzése: -Vegetatív idegrendszer (SNV): az adrenalin, az acetilkolin hat a hízósejtek és a célsejtek receptoraira, és ellenőrzi:

1. hízósejt-degranuláció 2. int-sejt válasz mediátorokra

-H2 receptorok hisztaminhoz - H1 receptorok meghatározzák:

a hörgők simaizmai összehúzódása a hörgőkonstrikció növeli az érpermeabilitást értágulat ödéma fokozott véráramlási torlódás

-H2 receptorok: növeli a gyomor szekrécióját, csökkenti a hisztamin felszabadulását a bazofil hízósejtek visszacsatolásából

negatív II. típus: Antitestfüggő citotoxicitás - az antigének ellen irányított specifikus IgG vagy IgM antitestek képződése jellemzi egyes sejtek membránján. Az Ac-Atg reakciója sejtpusztulást vagy funkcionális károsodást okoz - 4 patogén mechanizmus vesz részt 1 Komplement-aktiváció által közvetített citolízis, IgM-típusú Ac esetében: - az int sejtek közvetlen lízise - opsonizáció és fagocitózis

2. Ag-hordozó sejtek fagocitózisa, IgG-típusú Ac esetén, az Ag Ac-reakció után a célsejteket lép- és máj-SRE-makrofágok fogják el (Fc-receptoruk van az IgG-hez). 3. Ac-függő citotoxicitás (ADCC) magában foglalja a sejtek NK sejtek általi megsemmisítését - az int sejtek pusztulása az NK sejtek által, amelyeknek receptorai vannak az Ac Fc régiójához, kötődnek az Ac-hez, amely reagál az Ag-n az int-sejten Az NK-sejtek mérgező anyagokat bocsátanak ki, amelyek elpusztítják a 4. int-sejtet. sejtek funkciója a sejtfunkció modulációjában: - sejtfunkció stimulálása (Graves-kór) - receptorfunkció gátlása (myasthenia gravis)

plazmafehérje rendszer, a legfontosabbat C1-től C9-ig jegyzik, a humorális immunválasz erősítésének szerepével. Ezek a fehérjefrakciók inaktív állapotban vannak a plazmában és az intersticiális folyadékban, és kaszkádban aktiválódnak (minden aktivált faktor egy enzim, amely hasítja a következő faktort).

3, de komplement-aktiváció létezik: - a gyors, klasszikus útvonal, amelyet Atg-Atc komplexek aktiválnak, ahol Atc IgG vagy IgM - alternatív, lassú út, aktiválva Atg-Atc komplexekkel, ahol Atc IgA vagy IgD, endotoxinokkal

baktériumméreg, hárfaméreg, nefrit faktorok, megfelelő - lektin út: lektin (Mannan-kötő lektin: MBL), a szérum normál komponense, szintetizálva

májszint, a mikroorganizmusok szerkezetében szénhidrát- vagy glikoprotein-maradványokhoz kötődik, komplement-aktivációt okozva. Az MBL komplexet alkot 2 proteázzal (MASP I és II: MBL-asszociált szerin proteázok). A MASP a C4-re és a C2-re hatva hozza létre a klasszikus C3 konvertázt.

a komplement aktiválás végső célja a C5-C9 effektor terminális szekvencia képződése, amely egy komplex, amely a sejtmembránokra történő összeszerelés útján transzmembrán pórusokat képez, amelyek lehetővé teszik az ionok és mikromolekulák kétirányú áramlását, a víz bejutását és az ozmotikus citolízist.

szerepet játszik az immunválasz felerősítésében a következő biológiailag aktív anyagok - C5a, C3a (anafilatoxinok) hízósejtek degranulációja és a bazofil hisztamin felszabadulás - C3b baktérium opszonizáció - C5a és C5,6,7 kemotaktikus hatása mf & Mf

A II típusú HS klinikai formái:

1. Citolízis a transzfúziós balesetek komplementjének aktiválásával:

- Az ABO rendszerben nem kompatibilis transzfúziók során az IgM receptor antitestek (alfa vagy béta agglutininek) antigénekkel (A vagy B agglutinogének) reagálnak a donor vörösvértestek felületén, és a komplement aktiválásával gyors intravaszkuláris hemolízist eredményeznek.

Goodpasture szindróma - IgG-típusú IgG glomerulonephritis az intrinsic Ag ellen irányul glomeruláris MB-ban

az Ag-Ac reakció lokálisan aktiválja a helyi gyulladásos infiltrátum komplement rendszert, felszabadítva az enzimet. Az új Ag keringésbe történő felszabadulásának lizoszomális enzimatikus pusztulása felerősíti az új Ac képződését

- A kialakult tűk néhány GN-ben szenvedő betegnél reakcióba léphetnek szerkezetileg hasonló Ag-val a pulmonalis vasculitis MB-ban pulmonalis vasculitis

2. Szenzibilizált sejtek fagocitózisa Autoimmun hemolitikus anaemia (lásd az eritrocita-sorozat patofiziológiáját)

- IgG osztályú anti-eritrocita Acs-ek termelése, amelyek az eritrocita-membrán Ag-jával reagálnak

- az IgG rögzítésével szenzibilizált eritrocitákat a lép RES makrofágjai fagocitálják

Gyógyszer által kiváltott vérszegénység (lásd az eritrocita sorozat patofiziológiáját) - a penicillin rögzítése az eritrocita membránon IgG szintézis indukciója

az eritrocita-gyógyszer komplex eritrocitákat az IgG-fixálás és/vagy a komplement lép eritrofagocitózis érzékenyíti

Az újszülött eritroblasztózisa - Rh inkompatibilitás esetén jelentkezik: Rh (-) anya, Rh (+) ft - az első terhességnél, a születés során a magzat vörösvértestjei, amelyek a felszínen jelen vannak az antigénen

Rh érintkezésbe kerül az anya Rh (-) immunrendszerével, amely az anyában az antiRh Atc szintézisét indukálja.

- a következő terhességekben, az inkompatibilitás fennmaradásával, megnöveli az antiRh antitestek titerét az anyai vérben, és ezek placenta mikrolionokon keresztül és a szülés során átjutnak a magzati keringésbe, kiváltva a magzati eritrociták lízisét. A magzat hemolitikus vérszegénységgel született, és fennáll a sárgaság kialakulásának veszélye (ha a közvetett bilirubinértékek meghaladják a 20 mg% -ot).

- a kezelés abból áll, hogy az anyának a születés utáni első 72 órában beadják az anti-RH IgG antitesteket, amelyek az Rh (+) eritrociták gyors elpusztításával és a vérkeringésből történő eliminálásával megakadályozzák az anya szenzibilizációját.