Mi a Sjögren-szindróma

A Sjogren-szindróma mindenki számára érthető

A Sjogren-szindróma egy krónikus autoimmun betegség, amelyben a folyadékot elválasztó mirigyeket (például a nyál- vagy könnymirigyeket) saját immunrendszerük támadja meg és tönkreteszi, amely ahelyett, hogy megvédené a testet a fertőzésektől és betegségektől, rendellenesen reagál és elkezd megtámadja saját egészséges sejtjeiket és szöveteiket.

Ennek eredményeként a megtámadott mirigyek gyulladnak, és a könnyek vagy a nyál normális szekréciója csökken, ami a betegség fő tüneteit eredményezi: szemszárazság és szájszárazság. A hatások azonban kiterjeszthetők, így a testben más, a nedvességet fenntartó folyadékokat elválasztó mirigyeket találhat, például: a légutak mirigyei, az emésztőrendszerben levő mirigyek, vagy nőknél a hüvelynedvességet fenntartó mirigyek. Következésképpen a nyálkahártyák általános szárazsága van, orvosi értelemben "sicca-szindrómának" nevezik.

De a Sjogren-szindróma több mint "sicca" szindróma, ez egy szisztémás betegség, amely az egész testet érintheti, és légzőszervi, vese-, emésztési, idegrendszeri problémákat és ízületi fájdalmat okozhat (a "szindróma" a kapcsolódó tünetek komplexumát jelenti).

A betegség személyenként eltérő: van, akinek enyhe tünetei vannak, csak enyhe a szem kiszáradása, míg másoknak súlyos szenvedése lehet, magas fokú fogyatékossággal. A betegség ugyanabban a betegben az élet során is változó, a jó időszakok váltakozhatnak másokkal, súlyos tünetekkel.

Melyek a Sjogren-szindróma okai?

Az autoimmun roham kiváltásának okai még mindig nem ismertek, a kutatók szerint genetikai, környezeti és hormonális tényezőkről van szó. Úgy tűnik, hogy néhány ember születésétől kezdve nagyobb kiszolgáltatottsággal rendelkezik az autoimmun betegségek iránt, ebben az esetben a stressz vagy a fertőzés a betegség kialakulásához vezethet. Úgy tűnik, hogy az ösztrogénhormonok szerepet játszanak, ami megmagyarázza, hogy a Sjogren-ben szenvedő 10 betegből 9 miért nő.

Sjogren elsődleges és másodlagos

Elsődleges Sjogren-szindrómának számít, ha a szindróma független, nincs összefüggésben egy másik betegséggel, és másodlagos Sjogren-szindrómával, amikor a szindróma egy másik autoimmun betegséggel (például lupus, rheumatoid arthritis stb.) Kombinálva alakul ki. A két forma aránya 50%/50%. A Sjogren-szindróma név Henrik Sjogren svéd szemész nevéből származik, aki először 1933-ban írta le.

Ki betegedhet meg?

A betegség bárkit érinthet, nincsenek etnikai vagy faji különbségek. A nőket 9-szer nagyobb valószínűséggel érintik, mint a férfiak. A betegség az élet negyedik évtizede után gyakoribb. Noha ez az autoimmun betegségek közül a leggyakoribb, a Sjogren-szindróma nem gyakori betegség, a prevalenciát a nyugati lakosság 0,5-1,5% -ára becsülik.

Evolúció és prognózis

A betegek túlnyomó többségében általában jók, kivéve a szárazság, fáradtság vagy ízületi fájdalom okozta kellemetlenségeket.

A Sjogren-szindróma súlyos, de nem életveszélyes betegség lehet, ha a felmerülő szövődményeket időben diagnosztizálják és kezelik. Kiegyensúlyozott életmóddal, helyes kezeléssel és az orvossal való jó együttműködéssel a Sjogren-ben szenvedő beteg hosszú és aktív életet élvezhet.

A Sjögren-szindrómában szenvedő betegek több mint felénél idővel más szervek károsodnak, amelyek nagyobb hatással lehetnek az életminőségre, de hátrányosan befolyásolhatják a betegség prognózisát is. Éppen ezért fokozott figyelmet kell fordítanunk a más szervekkel, különösen a tüdővel és a vesével kapcsolatos tünetek megjelenésére.

A Sjogren-ben szenvedő betegek, akik aktívabb betegségben szenvednek, kis százalékban életük során fennáll a lymphoma kialakulásának veszélye.