NIMVASTID 3MG X 28 Medimfarm

1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Nimvastid szájban diszpergálódó tabletta és kapszula

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden szájban diszpergálódó tabletta rivasztigmin-hidrogén-tartarátot tartalmaz.

3. GYÓGYSZERFORMA
Szájban diszpergálódó tabletta. Kerek, fehér tabletta.

4.1 Terápiás javallatok
Az Alzheimer-kór demenciájának enyhe vagy közepesen súlyos formáinak tüneti kezelése. A demencia enyhe vagy közepesen súlyos formáinak tüneti kezelése idiopátiás Parkinson-kórban szenvedő betegeknél.

4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A kezelést az Alzheimer-kór vagy a Parkinson-kórhoz kapcsolódó demencia diagnosztizálásában és kezelésében jártas orvosnak kell megkezdenie és ellenőriznie.
A diagnózist az aktuális kritériumok alapján kell megállapítani. A rivasztigmint csak akkor szabad elkezdeni, ha van társ, aki rendszeresen ellenőrzi a beteget.

A rivasztigmint naponta kétszer kell bevenni, reggel és este.

A Nimvastid szájban diszpergálódó tablettát be kell helyezni a szájüregbe, ahol gyorsan eloszlik a nyálban, hogy könnyen lenyelhető legyen. Az ép szájban diszpergálódó tabletta eltávolítása a szájüregből nehéz. Mivel a szájban diszpergálódó tabletta törékeny, azonnal be kell adni a buborékcsomagolásból való kivétele után.

A rivasztigmin szájban diszpergálódó tabletták bioekvivalensek a rivasztigmin kapszulákkal, hasonló sebességgel és felszívóképességgel. A Nimvastid dózisa és gyakorisága megegyezik a rivasztigmin kapszulákkal. A szájban diszpergálódó rivasztigmin tabletta a rivasztigmin kapszula alternatívájaként használható.

Kezdeti adag
1,5 mg naponta kétszer.

Az adag meghatározása
A kezdő adag 1,5 mg naponta kétszer. Ha ez az adag legalább két hetes kezelés után jól tolerálható, az adag naponta kétszer 3 mg-ra emelhető. Továbbá az ezt követő dózis 4,5 mg-ra, majd naponta kétszer 6 mg-ra emelésének a jelenlegi dózistűrésen kell alapulnia, és figyelembe vehető legalább két hetes kezelés után.

Ha a kezelés során mellékhatások tapasztalhatók (pl. Hányás, hányás, hasi fájdalom vagy étvágytalanság), testsúlycsökkenés vagy extrapiramidális tünetek súlyosbodása (pl. Remegés) a Parkinson-kórhoz társuló demenciában szenvedő betegeknél, akkor ezek beadása nem megoldható. vagy több adag. Ha a mellékhatások továbbra is fennállnak, a napi adagot átmenetileg csökkenteni kell a jól tolerálható korábbi adagra, vagy a kezelést le lehet állítani.

Fenntartó adag
A hatékony dózis naponta kétszer 3-6 mg; A maximális terápiás előny elérése érdekében a betegeknek a legmagasabb, jól tolerálható adagot kell alkalmazni. A maximális ajánlott napi adag 6 mg naponta kétszer.

A fenntartó kezelés addig folytatható, amíg terápiás előnye van a beteg számára. Ezért a rivasztigmin klinikai előnyeit rendszeresen újra kell értékelni, különösen azoknál a betegeknél, akiket napi kétszer 3 mg-nál kisebb adagokkal kezeltek. Ha a fenntartó dózis 3 hónapos kezelése után a beteg demenciája nem változott kedvezően, a kezelést abba kell hagyni. A kezelés abbahagyását akkor is fontolóra kell venni, ha nincs bizonyíték terápiás előnyre.

A rivasztigminre adott egyéni válasz nem várható. Ugyanakkor a kezelés erősebb hatását figyelték meg Parkinson-kórban és mérsékelt demenciában szenvedő betegeknél. Hasonlóképpen erősebb hatást figyeltek meg Parkinson-kórban és vizuális hallucinációkban szenvedő betegeknél (lásd 5.1 pont).

A terápiás hatást nem vizsgálták 6 hónapnál hosszabb, placebo-kontrollos vizsgálatokban.

A kezelés folytatása
Ha a kezelést néhány napnál hosszabb ideig abbahagyják, naponta kétszer 1,5 mg-os adaggal kell újraindítani. Ezután a dózist a fent leírtak szerint kell meghatározni.

Vese- és májkárosodás
Mérsékelt vagy közepesen súlyos vesekárosodás és enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodás fokozott expozíciója miatt szigorú dózistűrési ajánlásokat kell követni (lásd 5.2 pont).

Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeket nem vizsgáltak (lásd 4.3 pont).

gyermekek
A rivasztigmin nem ajánlott gyermekek számára.

4.3 Ellenjavallatok
Ennek a gyógyszernek a használata ellenjavallt:
-túlérzékenység a hatóanyaggal, más karbamát-származékokkal vagy a gyártási folyamatban használt bármely segédanyaggal szemben,
-súlyos májkárosodás, mivel ebben a betegcsoportban nem vizsgálták.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Általában a mellékhatások előfordulása és súlyossága nagyobb adagok esetén nő. Ha a kezelést néhány napnál hosszabb ideig abbahagyják, a mellékhatások (pl. Hányás) esélyének csökkentése érdekében naponta kétszer 1,5 mg-mal kell kezdeni.

Dózis meghatározása: nemkívánatos reakciókat (pl. Magas vérnyomást és hallucinációkat Alzheimer-demenciában szenvedő betegeknél és extrapiramidális tünetek, különösen remegés súlyosbodását Parkinson-kórhoz kapcsolódó demenciában szenvedő betegeknél) röviddel az adag emelése után figyeltek meg. Ezek reagálhatnak az adag csökkentésére. Más esetekben a rivasztigmint abbahagyták (lásd 4.8 pont).

Emésztőrendszeri rendellenességek, például hányinger és hányás fordulhatnak elő, különösen a kezelés kezdetén és/vagy az adag növelésekor. Ezek a mellékhatások gyakoribbak nőknél. Az Alzheimer-kórban szenvedő betegek fogyhatnak. A kolinészteráz inhibitorok, köztük a rivasztigmin, ezeknél a betegeknél súlycsökkenéssel jártak. A kezelés során ellenőrizni kell a beteg súlyát.

A rivasztigmin-kezeléssel járó súlyos hányás esetén a dózis megfelelő módosítását kell elvégezni a 4.2 pontban leírtak szerint. A súlyos hányás egyes eseteivel társult nyelőcsőrepedés (lásd 4.8 pont). Ezek az események főként a dózis növelése vagy a rivasztigmin nagy dózisa után következtek be.

Óvatosan kell eljárni a rivasztigmin alkalmazásakor sinus csomópont szindrómában vagy vezetési rendellenességekben (sino-pitvari blokk, atrio-kamrai blokk) szenvedő betegeknél (lásd 4.8 pont).

A rivasztigmin fokozhatja a gyomorsav-szekréciót. Óvatosan kell eljárni a gyomor- vagy nyombélfekélyben szenvedő betegek, illetve az ilyen állapotokra hajlamos betegek kezelésében.

A kolinészteráz inhibitorokat óvatosan kell előírni olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében asztma vagy obstruktív tüdőbetegség szerepel.

A kolinomimetikumok vizeletelzáródást és görcsrohamokat okozhatnak vagy súlyosbíthatnak. Óvatosan kell eljárni az ilyen betegségekre hajlamos betegek kezelésében.

A rivasztigmin alkalmazását súlyos Alzheimer-demenciában vagy Parkinson-kórban, más típusú demenciában vagy más típusú memóriazavarokban (pl. Az életkorral összefüggő kognitív hanyatlás) szenvedő betegeknél nem vizsgálták, ezért ezekben a betegcsoportokban nem ajánlott.

A többi kolinomimetikumhoz hasonlóan a rivasztigmin súlyosbíthatja vagy kiválthatja az extrapiramidális tüneteket. A súlyosbodást (beleértve a bradykinesiát, a diszkinéziát, a járási zavarokat) és a remegés fokozott előfordulását vagy súlyosságát figyelték meg a Parkinson-kórral társult demenciában szenvedő betegeknél (lásd 4.8 pont). Ezek az események egyes esetekben a rivasztigmin abbahagyásához vezettek (pl. Remegés a rivasztigmin 1,7% -os remegése miatt, szemben a placebó 0% -ával). Ezeknek a mellékhatásoknak a klinikai ellenőrzése ajánlott.

A Nimvastid E420 szorbitot tartalmaz. A ritka, örökletes fruktóz intoleranciában szenvedő betegek nem alkalmazhatják ezt a gyógyszert.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Kolinészteráz inhibitorként a rivasztigmin fokozhatja a szukcinilkolin izomlazítók hatásait az érzéstelenítés során. Óvatosan kell eljárni az érzéstelenítők kiválasztásakor. Szükség esetén mérlegelni lehet az adag módosítását vagy a kezelés ideiglenes leállítását.

Farmakodinámiás hatása miatt a rivasztigmint nem szabad más kolinomimetikus szerekkel együtt adni, és ez zavarhatja az antikolinerg gyógyszerek hatását.

Egészséges önkénteseken végzett vizsgálatok során nem figyeltek meg farmakokinetikai interakciókat a rivasztigmin és a digoxin, a warfarin, a diazepam vagy a fluoxetin között. A rivastigmin beadása nem befolyásolja a warfarin által kiváltott protrombin idő növekedését. A digoxin és a rivasztigmin egyidejű alkalmazása után nem figyeltek meg kiszámíthatatlan hatást az intracardialis vezetésre.

Az anyagcsere útja miatt a gyógyszerekkel való kölcsönhatások nem valószínűek, bár a rivasztigmin gátolhatja a butiril-kolin-észteráz által közvetített más anyagcserét.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
A rivasztigmin terhességre gyakorolt hatásáról nincsenek klinikai adatok. Patkányokban és nyulakban nem figyeltek meg a termékenységre vagy az embrió-magzat fejlődésére gyakorolt hatást, kivéve azokat az adagokat, amelyek anyai toxicitást váltottak ki. Patkányokon végzett peri/postnatalis vizsgálatokban a terhességi idő növekedését figyelték meg. A rivasztigmint terhesség alatt csak akkor szabad alkalmazni, ha erre egyértelműen szükség van.

Állatokban a rivasztigmin kiválasztódik a tejbe. Nem ismert, hogy a rivasztigmin kiválasztódik-e az anyatejbe. Ezért a rivasztigminnal kezelt nők nem szoptathatnak.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Az Alzheimer-kór a vezetés képességének fokozatos csökkenéséhez vezethet, vagy veszélyeztetheti a gépek kezelésének képességét. Ezenkívül a rivasztigmin szédülést és álmosságot okozhat, különösen a kezelés kezdetén vagy az adag növelésekor. Ezért a rivasztigmin alig vagy egyáltalán nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ezért a rivasztigminnal kezelt demenciában szenvedő betegek vezetési vagy komplex felszerelés-használatának képességét a kezelőorvosnak rendszeresen értékelnie kell.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A leggyakrabban jelentett mellékhatások a gyomor-bélrendszer, beleértve az émelygést (38%) és a hányást (23%), különösen az adagolás során. Klinikai vizsgálatok során megfigyelték, hogy a nők hajlamosabbak a gasztrointesztinális mellékhatásokra és a fogyásra, mint a férfiak.

A véletlen túladagolás legtöbb esete nem társult semmilyen klinikai tünettel vagy tünettel, és szinte minden érintett beteg folytatta a rivasztigmin-kezelést. A tünetek jelentkezésekor hányinger, hányás és hasmenés, magas vérnyomás vagy hallucinációk voltak. A kolinészteráz inhibitorok szívfrekvenciára gyakorolt ismert vagotonikus hatása miatt bradycardia és/vagy syncope is előfordulhat. Egy esetben 46 mg lenyeléséről számoltak be; A fenntartó kezelés után a beteg 24 órán belül teljesen felépült.

Kezelés
Mivel a rivasztigmin felezési ideje körülbelül 1 óra, az acetilkolin-észteráz gátlás időtartama pedig körülbelül 9 óra, ezért tünetmentes túladagolás esetén a következő 24 órán belül nem szabad újabb rivasztigmin adagot beadni. Hányással és súlyos hányással járó túladagolás esetén megfontolandó az antiemetikumok alkalmazását. Szükség esetén tüneti kezelést kell alkalmazni egyéb mellékhatások esetén.

Hatalmas túladagolás esetén atropin alkalmazható. Kezdeti 0,03 mg atropin-szulfát/kg dózis intravénás beadása ajánlott, a klinikai választól függően továbbra is. A szkopolamin ellenszerként nem ajánlott.

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: antikolinészterázok, ATC kód: N06DA03.

A rivasztigmin egy karbamát típusú acetil- és butirilkolin-észteráz inhibitor, amelyről úgy gondolják, hogy megkönnyíti a kolinerg neurotranszmissziót azáltal, hogy lassítja a funkcionálisan ép kolinerg neuronok által felszabaduló acetilkolin metabolizmusát. Tehát a rivasztigmin javító hatású lehet az Alzheimer-kórhoz és a Parkinson-kórhoz társuló demencia kolinergiával közvetített kognitív hiányai esetén.

A rivasztigmin egy kovalens komplex képződésével lép kölcsönhatásba cél enzimeivel, amely ideiglenesen inaktiválja az enzimeket. Egészséges fiatal önkéntesekben a 3 mg orális adag kb. 40% -kal csökkenti az acetilkolin-észteráz (AChE) aktivitását a CSF-ben a beadást követő első 1,5 órában. Az enzimaktivitás körülbelül 9 órával a csúcsgátlás után visszatér az alapértékre. Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél az AChE gátlása a CSF-ben a rivasztigmin dózisfüggő volt, naponta kétszer 6 mg-ig, a legnagyobb tesztelt dózisig. A rivasztigminnal kezelt 14 Alzheimer-kórban szenvedő betegnél a butiril-kolinészteráz aktivitás gátlása a CSF-ben hasonló volt az acetilkolin-észterázéhoz.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
A rivasztigmin szájban diszpergálódó tabletták bioekvivalensek a rivasztigmin kapszulákkal, hasonló sebességgel és felszívóképességgel. A szájban diszpergálódó rivasztigmin tabletta a rivasztigmin kapszula alternatívájaként használható.

Abszorpció
A rivasztigmin gyorsan és teljesen felszívódik. A maximális plazmakoncentrációt körülbelül 1 óra alatt érik el. A rivasztigmin és a "cél" enzim közötti kölcsönhatás eredményeként a biológiai hozzáférhetőség növekedése körülbelül 1,5-szer nagyobb a vártnál a dózis növelésével. Az abszolút biohasznosulás 3 mg-os dózis után körülbelül 36% ± 13%. A rivasztigmin étellel történő egyidejű beadása 90 perccel késlelteti a felszívódást (tmax), és csökkenti a Cmax értéket és körülbelül 30% -kal növeli az AUC.

terjesztés
A rivasztigmin fehérjéhez kötődése kb. 40%. Gyorsan áthalad a vér-agy gáton, és látszólagos eloszlási térfogata 1,8-2,7 l/kg.

anyagcsere
A rivasztigmin gyorsan és nagymértékben metabolizálódik (a plazma felezési ideje körülbelül 1 óra), elsősorban kolin-észteráz által közvetített hidrolízissel dekarbamilezett metabolittá. In vitro ez a metabolit 24 órán belül kis mértékben gátolja az acetilkolin-észterázt (90%). A beadott dózis kevesebb mint 1% -a ürül a széklettel. A rivasztigmin vagy a dekarbamilát metabolit nem halmozódik fel Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél.

idős
Noha a rivasztigmin biohasznosulása magasabb az időseknél, mint az egészséges fiatal önkénteseknél, az Alzheimer-kórban szenvedő, 50–92 éves betegeknél végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a biohasznosulás az életkor előrehaladtával nem változik.

Májkárosodásban szenvedő betegek A rivasztigmin Cmax körülbelül 60% -kal, a rivasztigmin AUC pedig kétszer olyan magas volt az enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, mint egészséges egyéneknél.

Vesekárosodásban szenvedő betegek
A rivasztigmin Cmax és AUC több mint kétszer magasabb volt a közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél, mint egészséges egyéneknél; súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél azonban a rivasztigmin Cmax és AUC értéke nem változott.

5.3 A preklinikai biztonságossági adatok
Patkányokon, egereken és kutyákon végzett ismételt dózisú toxicitási vizsgálatok csak a túlzott farmakológiai hatással járó hatásokat jelezték. Specifikus szervi toxicitást nem figyeltek meg. Állatkísérletek során nem határoztak meg biztonsági határokat az emberi expozícióhoz, mivel az állatkísérletek bizonyos érzékenységgel bírnak.

A rivasztigmin a standard in vitro és in vivo tesztekben nem mutatott mutagén hatást, kivéve az emberi perifériás limfociták kromoszóma-rendellenességeinek tesztjét a maximális klinikai expozíció 104-szeresével. Az in vivo mikronukleus teszt negatív volt.

Egereken és patkányokon végzett vizsgálatok nem mutatták ki a rivasztigmin rákkeltő hatását a maximálisan tolerált dózis mellett, bár a rivasztigmin és metabolitjai expozíciója alacsonyabb volt, mint az embereknél. A testfelülettel korrelálva a rivasztigmin és metabolitjai expozíciója megközelítőleg egyenértékű volt a maximálisan ajánlott emberi 12 mg/nap dózissal; azonban a maximális emberi dózishoz képest 6-szor nagyobb dózist értek el állatoknál.

Állatoknál a rivasztigmin átjut a placentán, és kiválasztódik a tejbe. Terhes patkányokon és nyulakon végzett orális dózisvizsgálatok nem mutattak teratogén potenciált a rivasztigminre.

6.1 Segédanyagok felsorolása
mannit
Mikrokristályos cellulóz
hidroxipropil
Menta íz (borsmentaolaj, kukorica maltodextrin)
Borsmenta aroma (maltodextrin, arab gumi, szorbit E420, mentololaj, L-mentol)
kroszpovidon
Kalcium-szilikát
Magnézium-sztearát.

6.2 Inkompatibilitások
Nem szükséges.

6.3 Felhasználhatósági időtartam
2 év.

6.4 Különleges tárolási előírások
A termék nem igényel különleges óvintézkedéseket.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
Perforált egységdózis buborékfóliák (OPA-PVC/Al és PET/Al levehető fólia): doboz 28x1, 30x1, 56x1, 60x1 vagy 112x1 szájban diszpergálódó tablettával és kapszulával.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.