BEVEZETÉS A VILLAMOS PIACRA

Rövid leírás

1 BEVEZETÉS A VILLAMOS PIACRA 1. Bevezetés Az energiapiacok világméretű megnyitása.

Leírás

BEVEZETÉS A VILLAMOS PIACRA 1. Bevezetés A villamosenergia-piacok megnyitása az egész világon arra törekedett, hogy kiküszöbölje az energiaágazat természetes monopóliumát és vertikális integrációját, és helyettesítse azokat olyan versenyképes mechanizmusokkal, amelyek lehetőséget adnak a fogyasztóknak saját döntéseik meghozatalára. ingyenes beszállító. Így az energiapiacok általában két fő szereplő magja körül kristályosodnak ki, nevezetesen a rendszerüzemeltető - amely biztosítja a piac - illetve az energiacsere - technikai koordinációját, amely biztosítja a piac kereskedelmi szintű koordinációját. Ehhez a maghoz csatlakoznak a többi piaci szereplő: szállítási és elosztási szolgáltatók, termelők, fogyasztók és villamosenergia-szolgáltatók, utóbbiak közvetítőként járnak el az első kettő között. A beszállítók speciális kategóriája az úgynevezett aggregátoroké, amelyek több fogyasztó, általában kis háztartási vagy kereskedelmi fogyasztók nevében vásárolnak vagy adnak el energiát a rendszerből és a rendszerben (1. ábra).

FOGYASZTÓ-EGYESÍTŐ További beszállítók

Ábra. 1 - A villamosenergia-piac fő szereplői.

Kezdetben csak a termelők és a szállítók férhetnek hozzá a villamosenergia-piac kereskedelmi eleméhez. A piac megnyílásával és fejlődésével minden szereplő - beleértve a fogyasztókat is - közvetlenül hozzáférhet az energiacseréhez. Így a termelők eladják az általuk termelt energiát, és kénytelenek megvásárolni azt az energiát, amelyet nem tudtak előállítani, de amelyet kétoldalú szerződések alapján kell leadniuk. Másrészt a fogyasztók főleg energiát vásárolnak, de eladóként is eljárhatnak, amikor különböző okok miatt nem fogyasztják el a szerződött energia egy részét. Végül a szállító a saját mérlegében elfoglalt helyzettől függően járhat el a piacon, mint villamosenergia-termelő vagy -fogyasztó. A villamosenergia-piacok szervezési modelljeinek osztályozásához több szempont is elképzelhető. A következőkben ezek közül csak kettőt fogunk tárgyalni, nevezetesen a versenykritériumot és a hálózati hozzáférési kritériumot. Ha a piaci modelleket a különböző piaci szereplők közötti verseny mértékének megfelelően osztályozzuk, négy fő szervezeti modellt lehet azonosítani, amelyek megfelelnek a monopólium, a verseny és a választás szabadságának különböző fokainak:

2. ábra - Tárgyalt hálózati hozzáférési modell

Ábra. 3 - Az egyetlen vevő modellje •

Szabályozott hozzáférés. A termelők és a fogyasztók közötti közvetlen szerződéses kapcsolatok fennmaradnak, de az átviteli és elosztási hálózatokhoz való hozzáférés a szabályozó szervek által megállapított nyilvános tarifák alapján történik. Az egyetlen vevő. Az egyetlen vevő olyan jogi személy, amely biztosítja a villamos energia adás-vételének központosított lebonyolítását. A szállítási és elosztási hálózatok megkülönböztetéstől mentes használatának tarifáit rendszeresen az egyetlen vevő határozza meg, aki főszabály szerint a szállításirendszer-üzemeltető is. Ez a modell fenntartja a közvetlen szerződéses kapcsolatot a gyártók és a fogyasztók között, és az egyetlen vevő nincs tisztában a szerződéses feltételekkel. Gazdasági szempontból az egyetlen vevő modell ugyanazt a hatást éri el, mint a szabályozott hozzáférés (3. ábra).

Ábra. 4 - A modell marginális csomóárakkal.

ahol: PM k - határár a k csomópontban; T k - szállítási adó a k csomópontban; PS - marginális rendszerár; W - a fogyasztóval felvett energia a k termelővel kötött kétoldalú szerződés szerint; P - a szerződésben meghatározott energiaár. Ha a k termelő nem írja be az érdemrendet (W '= 0; T k = 0), akkor csak az összeget (P - PS) * W kapja meg, és ha a PS rendszer határára meghaladja a kétoldalú szerződésben szereplő árat, akkor a termelő veszít. Másrészt fennáll annak a lehetősége, hogy amikor a rendszer határára a szerződés értéke alá csökken, akkor a termelő nyer energia előállítása nélkül. Ha a termelő megadja az érdemrendet, és az összes szerződéses energiát szállítja (W '= W), akkor az általa kapott összeg (PM k - PS) * W + P * W - T k. A hálózati hozzáférési díjat eltekintve a gyártó nyereségben vagy veszteségben részesül a szerződéses feltételektől, mivel a k csomópontban a határár magasabb vagy alacsonyabb, mint a rendszer marginális ára. Ez a modell ösztönzi a termelők közötti versenyt, de a fogyasztót elszigeteli a verseny hatásaitól. Ily módon a fogyasztó nincs kitéve piaci kockázatnak, ugyanakkor nem profitálhat az energia árának a verseny eredményeként bekövetkező esetleges csökkenéséből.

2. A villamosenergia-ágazat deregulációja/újraszabályozása 2.1.

Az energiaágazat szerkezetátalakítása Európában

teljes elválasztás/törvény szerint; funkcionális/vezetői szétválasztás és számviteli szétválasztás.

Ezek közül a szétválasztás leggyengébb formája a könyvelés; Az integrált vállalatok esetében külön számviteli nyilvántartást kell vezetni a termelési, szállítási és forgalmazási tevékenységekről és minden egyéb járulékos tevékenységről. A szétválasztás legerősebb formája a teljes szétválasztás, amely esetben törvényi döntések révén a régi integrált társaság az ágazat három tevékenységére szakosodott független vállalatokra oszlik. A két szélsőség között található a funkcionális szétválasztás megoldása, amikor a tevékenységek egy részének közös tulajdonsága fennmarad, amely azonban különálló vezetői struktúrák által vezérelt különálló összetevőként funkcionál.

A versenypiacra való átmenet kezdeti szakaszában nem minden fogyasztó részesült előnyben a villamosenergia-termelőkkel vagy -szállítókkal kötött közvetlen szerződéses kapcsolatokból és a megkülönböztetésmentes hozzáférésből a hálózatba. E jogok igénybevétele érdekében a fogyasztónak legalább 100 GWh éves villamosenergia-fogyasztással kellett rendelkeznie. Az ilyen fogyasztót jogosult fogyasztónak nevezik (a minősített fogyasztó kifejezést is használják). Azokat a fogyasztókat, akik nem teljesítik ezt a feltételt, kötött fogyasztóknak nevezzük. A kezdeti szakaszban a fogyasztók átmenete a kötött kategóriából a jogosult kategóriába fokozatosan, három szakaszban történt: • • •

1999. február 19-ig - minimális éves fogyasztás 40 GWh (nyitás 26%); 2000. február 19-ig - minimális éves fogyasztás 20 GWh (28% -os nyitás); 2003. február 19-ig - minimális éves fogyasztás 9 GWh (nyitás 33%).

2003-ban a 96/92/EK irányelvet felváltotta az 54/2003/EK irányelv, amely Jamasb (2005) szerint legkésőbb 2007 júliusáig a következő célok teljesítését írta elő: • • • • • • • •

a termelési tevékenységhez való szabad hozzáférés garantálása; a szállítási tevékenység teljes elkülönítése az ágazat többi részétől és a szabályozott hozzáférési modell általánosítása; piac megnyitása minden fogyasztó számára a háztartások kivételével 2004-ig és teljes piacnyitás 2007-ig; a megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergia-termelés előmozdítása; a határokon átnyúló cserék szabályozása az összekapcsolás mértékének növelése érdekében; a szabályozók szerepének megerősítése; a közös piac kialakítása pán-európai szinten.

Másrészt az ERGEG (Európai Villamosenergia- és Gázszabályozók Csoportja) 2006-os jelentése az Európai Közös Villamosenergia-piac létrehozásáról számos kérdést emelt ki, amelyek akadályozzák ennek a célnak az elérését az EER (2006) szerint.: • • • • • • •

a piaci szabályok harmonizációjának elégtelen mértéke az EU-országok számára, az energiapiacok továbbra is túlnyomórészt nemzeti szinten maradnak; a termelés, a szállítás és az elosztás vertikális integrációjának fenntartása számos nemzeti piacon; elégtelen összekapcsolási kapacitás a szomszédos államok között; összeegyeztethetetlen egyensúlyozó piacok; a piaci információk átláthatóságának hiánya; a piaci szereplőkkel szembeni bizalmatlanság az árképzési mechanizmusok iránt; a szállításirendszer-üzemeltetők közötti elégtelen koordináció.

Az energiaágazat szerkezetátalakítása Romániában

Romániában, amint azt az ANRE www (2009) és az OPCOM www (2009) említi, az energiaágazat szerkezetátalakításával kapcsolatos első lépéseket a Nemzeti Energiaszabályozó Hatóság (ANRE) 1998-as létrehozásával tették meg, amely kezdeményezte az ágazat átalakításának jogi keretének előkészítése. 1998-ban C.N.-t különválasztották a volt Nemzeti Villamosenergia-felügyeleti Hatóságtól (RENEL). Megalakul a Nuclearelectrica és a National Electricity Company (CONEL), amely struktúra vertikális integrációval rendelkező monopóliumba foglalja a nemzeti energiarendszer részét képező entitások többi részét. Két évvel később, 2000-ben, a CONEL „bontása” történik, amelyből a villamosenergia-piac jövőbeli szereplői jelennek meg, a tevékenység jellegétől elválasztva:

Gyártók - Hidroelectrica, Termoelectrica és számos független gyártó, valamint a Nuclearelectrica, amelyek már önálló egységként léteznek; Közlekedési szolgáltató és diszpécser - Transelectrica; Elosztóüzemeltetők - az Electrica, 8 leányvállalatával.