Milyen állam követi Ukrajnát?

Őszintén szólva fogalmam sincs, mire számíthatok Ukrajnában, milyen vacsora nyer, vagy mikor ér véget az erőszak. Ez a cikk két ötletből indul ki: Először - nincsenek jó és rossz fiúk (csak érdekek). Másodszor, a természeti erőforrások átrajzolják a modern birodalmak térképeit.

ukrajnát

Folytatjuk az első gondolatot, amely Ukrajnát tárgyalja, és meg kell értenünk, hogy ez nem a jó és a rossz közötti harc - a szabadságért -, hanem egyes fiúk vagy más fiúk érdekei között zajlik. Saját véleményemként úgy gondolom, hogy a lakosság többsége továbbra is szegény lesz, függetlenül attól, hogy ki nyer, egyetlen előnye az utcai vérontások vége lehet.

A médiaforrások által közölt jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy az NTAO az ukrajnai események következtében 60 katonai repülőgépet küldött Kelet-Európába. Várhatóan a következő hetekben megháromszorozódnak a balti államokban a légi járőrök, Romániában pedig E-3 AWACS repülőgépekkel repülési küldetések zajlanak.

A NATO milyen típusú gépeket küldött Kelet-Európába, és további részletek megtalálhatók a klipben

Milyen állam követi Ukrajnát?

Bölcs szó mondja,,Ha nem tudod, mit várhatsz a jövőtől, nézd meg a történelmet! ” de alkalmazkodás napjainkhoz az lenne ,… Nézze meg a világ természeti erőforrásainak térképét! ”

Oroszország adja az Európának szükséges összes szénhidrogén több mint 25% -át. 2006 óta az európai államok, de különösen az EU tagállamai megpróbáltak alternatívát találni az orosz gáz- és olajimport helyett.

Az ukrajnai helyzet forró pontja, de a sajtó minimalizálja a transzkaszpi tengeri vízvezetéket és a déli folyosót (Azerbajdzsán, Grúzia, Törökország, Bulgária stb.). Ez a projekt teljesen megváltoztatja Európa energetikai térképét és hosszú távú lesz.

A transz-kaszpi csővezeték (Türkmenisztán-Ajerbajdzsán) nem új ötlet, ezt a projektet először 1996-ban vitatták meg nyilvánosan. A projekt célja egy 300 km-es víz alatti csővezeték építése, amely összeköti Türkmenbashi és Baku városokat. A fő gázszolgáltató Türkmenisztán lesz, egy olyan állam, amely jelenleg évi 77 milliárd köbmétert termel, de kis népességének köszönhetően az ashgabati kormány évente akár 44 milliárd köbmétert is exportálhat.

De Türkmenisztán kiaknázási és szállítási infrastruktúrája nagyon gyenge, ha 2020-ig megteszik a szükséges beruházásokat, akkor ez az állam évente 80–84 milliárd köbméter gázt képes exportálni (ismétlem: amíg 84. évente csak export).

Meddig tudta Türkmenisztán kielégíteni ezt az igényt? Szakértők becslései szerint ennek az országnak a földgázellátása meghaladja az Egyesült Államokat és Szaúd-Arábiát (együttesen), kivéve a palagáz kitermelését.

Melyek azok az akadályok, amelyeket Türkmenisztánnak le kell küzdenie? Először is, az Ashgabat-rezsim elkerülte a csatlakozást az Eurázsiai Unióhoz, szomszédait a Kreml befolyásolja, nincs meg a szükséges infrastruktúrája a gáz kiaknázásához és szállításához, végül pedig ennek az államnak nincs hozzáférése a Bolygó-óceánhoz.

Mi a jelenlegi helyzet Türkmenisztánban a gázexport tekintetében? Türkmenisztánnak és szomszédainak szüksége van Oroszországra, hogy képes legyen exportálni ezeket a tartalékokat. Türkmenisztán 2009-re exportjának 87% -át Oroszországba szállította, a Kreml pedig jóval magasabb áron exportálta újra az erőforrást.

Türkmenisztánnak nincs mondanivalója a saját gázának exportárában, és kevés a tennivalója. Miután a gazdasági válság Európát sújtotta, Oroszország 2010-ben 40 milliárd köbméterről 9,6-ra csökkentette Türkmenisztánból származó gázimportot. Az elkövetkező három évben Oroszország behozatala nem haladta meg a 10 milliárd köbmétert. Ez az intézkedés kihatással volt a türkmén gazdaságra és tönkretette a gázipart azzal, hogy az Ashgabat-rezsimet a vevők hiánya miatt több finomító bezárására kényszerítette.

Ez az intézkedés volt az az ütés, amely "felébresztette" Ashgabat kormányát, amely azonnal megkezdte az ügyfelek diverzifikálásának folyamatát.

Egy másik projekt lehet a Közép-Ázsiába irányuló exporttal kapcsolatos tárgyalások újranyitása. 2006-ban fontolóra vették Türkmenisztánt Kínával Üzbegisztánon és Kazahsztánon keresztül összekötő vezetéket. Kína évente minimum 40 milliárd köbméter gáz megvásárlásáról ír alá szerződést.

A projekt óriási sikert aratott, 2009-ben megnyílt a vezeték, a kínai ipar gázszükségletét a türkmén erőforrás elégítette ki, és Ashgabat fenntartani tudta gazdaságát a Peking által kínált árnak köszönhetően. 2013-ban a két ország (Türkmenisztán és Kína) újabb megállapodást kötött a korábbi export további évi 25 milliárd köbméterrel történő kiegészítéséről.

Oroszország megpróbálja csökkenteni a kínai dominanciát Közép-Ázsiában (egy olyan régióban, amelyet az oroszok befolyásoló szférájának tekintenek), és nagy figyelmet fordít Peking beruházásaira.

Moszkva és Peking bizalmatlanul néznek egymásra, ezért ennek a projektnek alternatívát keresnek. A vezeték jelenleg keresztezi a Kremlhez hű államot, Kazahsztánt, és az egyik megoldás egy csővezeték megépítése lehet Tádzsikisztánon át. Kína megtette az első lépéseket azzal, hogy Tadzsikisztánnak több százmillió dollár értékű katonai segítséget ígért, hogy biztosítsa csővezetékét abban a rendkívül instabil régióban. Ezek a lépések tükrözik a geopolitikai háborút, amelyet Kína és Oroszország folytatott Közép-Ázsiában.

A Kreml úgy tudja, hogy diplomáciailag nem állhat szembe a türkmén gáz Kínába irányuló exportjával, így az egyetlen megoldás az lenne, ha egy proxy-háború útján tüzet nyitna.

Ukrajna válsága új lehetőséget kínál Türkmenisztán számára (európai piacok), itt a transz-kaszpi csővezeték ismét bejut a tájba. Ez a vezeték összekapcsolódik a transz-anatóliai projekttel, amely Azerbajdzsánt, Grúziát és Törökországot a bulgáriai határig keresztezi. A Trans-Anatolian teljes tulajdonosa az azerbajdzsáni SOCAR.

A jövő egyre rosszabbul hangzik Oroszország monopóliumának európai piacain, és Putyin minden alternatívát megpróbál megsemmisíteni, különben országának nincs jövője, és Oroszországnak a Szovjetunió utáni összeomlását követheti.

Csőtérképek és további részletek a klipben