Vastagbélpolipok - okok, tünetek, diagnózis, kezelés

Vastagbél polipok exofita képződményeket képviselnek, amelyek a vastagbél lumenébe nyúlnak ki. A bélpolipok számuktól függően lehetnek egyszeresek vagy többszörösek (vastagbél-polipózis néven ismertek).

Mérettel, makroszkopikus megjelenéssel és a kocsány jelenlétével is jellemezhetők. Ezen kritériumokon kívül a polip legjobb leírása az anatomopatológiai.

A vastagbélpolipokat 2 típusba sorolják: neoplasztikus és nem neoplasztikus (jóindulatú vagy rosszindulatú). A neoplasztikus polipok adenomatózus és karcinómás polipokat tartalmaznak, közös elemük a sejtdiszplázia. A neoplasztikus polipok viszont más kategóriákra oszthatók, a hisztopatológiai vizsgálat során megfigyelt jellemzőktől függően. A nemneoplasztikus polipok közé tartoznak a következők: hiperplasztikus polipok (beleértve a serozusokat is - jellemzőik vannak mind az adenomatózus, mind a hiperplasztikus polipokkal), a nyálkahártya polipjai, a fiatalkori polipok, a Peutz-Jeghers család polipjai, a gyulladásos polipok stb. Noha ezek nem valódi polipoid elváltozások, a megjelenő nyálkahártyára adott megjelenésük miatt a submucosalis elváltozások polipid megjelenésűek, ezért ezeket a kategóriákat említik. A submucosalis elváltozások közül megemlíthető: lipoma, carcinoid, metasztatikus neoplazmák, penumatosis cystoides coli stb.

Mérettől függően az adenomatózus polipokat 2 kategóriába sorolják: 2 cm. A legtöbb colorectalis adenoma kicsi (2 mm-re a reszekció szélétől, vagy a vastagbél submucosáját érinti).

Azoknál a betegeknél, akiknél a colorectalis adenomák teljes kivágása megtörtént, fennáll a további neoplazmák (metakronok) kialakulásának kockázata. Becslések szerint a polypectomiát végző betegek körülbelül egyharmadánál visszatérő adenoma alakul ki. A többszörös adenoma pozitív prediktív tényező a megismétlődésre. Vannak olyan tanulmányok, amelyek a megismétlődés egyéb kockázati tényezőit javasolják: méret> 1 cm, súlyos dysplasia, villus szövettani megjelenés, időskor.

Bár a hiperplasztikus polipok ritkán okoznak tüneteket, és endoszkópos kivágásuknak nincs előnye, ezt azért gyakorolják, mert makroszkopikus megjelenésük nem különböztethető meg a neoplasztikus vagy szerózus polipokétól.

A polipektómia utáni vastagbélrák előfordulásának csökkentésére irányuló vizsgálatok ellentmondásosak. Egyrészt bebizonyosodott, hogy az adenomatózus polipok kivágása, amelyek rosszindulatú transzformáció kockázatát jelentik, csökkenti a vastagbélrák előfordulását. Másrészt a polipektómia a későbbi vastagbélrákok megnövekedett százalékával társul. Ennek oka az adenomák jelenlétével járó vastagbélrákra való hajlam, ezért nem maga a polipectomia elősegíti a rákot, hanem az a tény, hogy ezek a betegek fogékonyabbak. Az adenomák a neoplasztikus hajlam markerei, és az összes adenomatózus polip kolonoszkópos reszekciója és a kontroll kolonoszkópia fontos előnyt jelent.

A tudományos bizonyítékok alátámasztják azt a hipotézist, hogy a vastagbélrák a jóindulatú adenomatózus polipok rosszindulatú átalakulásának eredménye. Az adenomatózus polipok kis százaléka rosszindulatú degenerációban szenved.

Az adenomáról a karcinómára való progresszió a genetikai mutációk molekuláris szintű felhalmozódásának eredménye, például az onkogének (például a K-ras) aktivációja, a tumorszuppresszor gének inaktiválása és a stabilitás (antimutációs) gének részvétele. Az APC gént (adenomatous polyposis coli) a vastagbél karcinogenezisének hordozójának tekintik, annak mutációit tekintik azoknak az alapvető lépéseknek, amelyek növelik a vastagbélrák iránti hajlamot a családi adenomatózisos polyposisban szenvedő betegeknél, de a szórványos polipokban szenvedőknél is. Az APC fehérje fontos szerepet játszik a vastagbél hámsejtjeinek homeosztázisában.

Az adenomák fő jellemzői, amelyek korrelálnak a malignus transzformáció lehetőségével, a méret (nagy méret), a szövettani típus (villous adenomák), a dysplasia mértéke (a dysplasia magas fokozata), a kocsány jelenléte (a lapos adenomák gyakrabban hajlamosak a rosszindulatú daganatra).

Az aberrant kripták preneoplasztikus elváltozások, amelyek a látszólag normális vastagbél nyálkahártyájában találhatók. Az aberrant kripták gyakran hiperplasztikusak, de ha a dysplasia mértékét mutatják, akkor a legkorábbi stádiumban felfedezett preneoplasztikus elváltozásokat vesszük figyelembe.

A sporadikus hiperplasztikus polipokat olyan elváltozásoknak tekintik, amelyeknél nagyon alacsony a malignus transzformáció lehetősége.